Éppen hazafalé sétáltunk egy barátnőmmel és beszélgettünk az anyaságról, az érzéseinkről, a tapasztalatainkról.
A barátnőm pár héttel azelőtt szült és következőket monda nekem: „Annyira hálás vagyok érte! De nemcsak azért, mert ő egy csoda, hanem azért is, mertnem kell már többé terhesnek lennem...”
Erre teljesen lefagytam!
Tessék? :O
Annyira megdöbbentett ez a mondata!
És nem azért, mert kiakadtam vagy szörnyülködtem volna rajta!
Pont az ellenkezője: végre azt éreztem, hogy végre nem vagyok egyedül, aki így érez!
Ugyanis pontosan ugyanígy érzek én is.
Mindig csodálkozva hallgatom, amikor mások áradoznak a terhességükről.
Elmonjdák, hogy milyen fantasztikus volt, mennyire kisimultak, a bőrük is sokkal szebb lett és stb.
De én nem így érzek! Velem van a baj?
Ezek után olyan megkönnyebbülés számomra, amikor valaki hasonlóan élte meg, mint én.
Nem vagyok egyedül!
Nem velem van a baj!
A terhesség nem mindenki számára élvezetes és könnyű.
Persze lehet az.
Valakinek biztos az! Sőt! Sokaknak, de nem mindenkinek.
Én a terhesség utáni időszakban úgy érzem, hogy végre újra önmagam lehetek.
Pontosan így érzem magam utána:
Végre újra tudok mozogni!
Hajolás le-fel, be- és kiszállás egy autóból, döcögés helyett könnyed sétálás. Végre! 😌
Végre újra tudok lélegezni!
Csodálatos megkönnyebbülés, amelyet akkor érezhetünk, amikor a tüdőim nem osztják meg a helyüket egy görögdinnye méretű kisbabával! Sétálni a lépcsőn soha nem volt ilyen egyszerű. Végre! 😌
Végre azt ehetek, amit szeretnék!
Újra van bent hely! Nincsen többé félig megevett adag, mert a kis bébim elfoglalja a fél szobát odabent és összepréseli a gyomromat és hosszú hónapokig. 😌
Végre tudok aludni… legalábbis valami olyasmi...
A második terhességem alatt jobban aludtam (talán, mert léányzó volt a szívem alatt, ez állítólag összefügg?)
De az elsővel - aki fiú lett - az alvás durva volt. Sőt, borzasztó!
Vagyis inkább nem is volt. Nem tudtam elaludni, ha sikerült, akkor nem tartott sokáig.
Nem tudtam sem mélyen aludni, sem nyugodtan, vagyis egyáltalán kipihenni magam.
Egész nap morcos voltam!
Alvás nem feltétlenül jelent problémát újszülöttel mindössze hozzá kell alkalmazkodnod és vele kell egyszerre aludnod!
Végre nem émelygek és nincs folyamatosan hányingerem
Amikor az első baba születése után még a kórházban voltam, rendeltem kaját a menzáról.
A kapott ételt nem nevezném egy álomnak, sőt inkább undorítónak mondanám, de én mégsem émelyegtem tőle!
Ez valami fantasztikus érzés volt!
Pont ugyanígy a második babámmal!
Miután megszületett az én édesem az émelygés továbbszállt!
Tele vagyok energiával
Nem érdekel, hogy mennyi ideig van ébren a babám, vagy milyen gyakran szopizik éjjel. Ez teljesen más kimerültség, mint a terhesség.
Amikor terhes vagyok, nem tudom nyitva tartani a szemem és semmi energiám nincs ahhoz, hogy bármit is rendesen megcsináljak.
Végre újra önmagam vagyok!
Örökké hálás vagyok azért, amit kaptam a terhességeim során. Elsősorban a két csodás gyermekeimért, másrészt a hónapok alatt elsajátított rengeteg tanulságért.
Viszont imádom, hogy nem vagyok terhes!
Ha te sem élvezted a terhessége(i)det, akkor ne aggódj!
Nem vagy egyedül!
Ha még éppen benne vagy, akkor fontos, hogy tudd, nem tart örökké! Valamint az ezután a következő örömök a gyermekeid képében minden áldozatot megérnek! 🤗
Kitartás! 😊
Ha pedig szívesen olvasnál ebben a témában, neked ajánlom a Reggeli rosszullét - az orvos válaszol című írásunkat.
Legújabb cikkeink:
